2026.08.16. – Pákozd
A terv az volt, hogy Pákozdról biciklivel felmegyek a Pátkai víztározóhoz, majd a Zámolyi víztározóhoz és ott egy kicsit fotózom a vízimadarakat. A valóság kicsit másképpen alakult, mivel mindkét víztározó valószínűleg már évek óta ki van szárítva, és a medrük inkább a növényzettel sűrűn benőtt rétre hasonlít mint egy vizes élőhelyre. Ennek ellenére a túra jól sikerült, bár fotózás helyett inkább a biciklizés része lett a jelentősebb.
Egy kis fotózás azért belefért, Pákozd felett a holdbéli tájra emlékeztető részen egy bokros részből kirepült egy sárgarigó, de mire elővettem a fényképezőgépet, már elrepült, cserébe viszonylag közelre jött egy tövisszúró gébics.
A Pátkai víztározónál egy nagy csapat holló időzött, róluk is készült néhány fénykép.
Ugyanitt egy őz sétálgatott a mezőn és volt olyan kedves, hogy hagyta magát lefényképezni.
Nagyon látványos ahogy az őzek nagyokat ugrálva futnak, majd szeretnék egyszer egy olyan képet is készíteni, ami ezt mutatja be. Ez az őzike ugyan ugrált egy kicsit, de csak kisebbeket és nem olyan látványosakat.
A túra végül elég hosszúra (47 km) és fárasztóra sikerült, még úgy is, hogy Lovasberényben megálltam egy fagylatra és vettem két kiflit meg felvágottat ebédre.
Visszafelé utolsó erőmmel feltekertem az Ingókövekhez, ahonnan kiváló kilátás nyílt az igen száraz és meleg környékre.
Visszaérve Pákozdra egy kis tóban tudtam még fotózni fiatal vízityúkot, egy szajkót, halacskákat, és, ahogy itthon megnéztem a képeket, még egy mocsári teknőst is.
